A felbontás azt mondja meg, hány képpontból (pixelből) áll egy kép, és hogy ezek milyen sűrűn helyezkednek el megjelenítéskor. Ezen múlik, hogy egy kép éles vagy pixeles lesz: a weben elég belőle kevesebb, nyomtatásban viszont sokkal több kell ugyanahhoz a mérethez.
Így is ismerheted
Két rövidítés keveredik folyton: a DPI (dots per inch, pont/hüvelyk) a nyomtatás sűrűsége, a PPI (pixels per inch) a képernyő pixelsűrűsége. A hétköznapokban gyakran felcserélik őket, de a logika ugyanaz: minél több pont jut egy hüvelykre, annál finomabb a részlet.
Web és nyomda — más a mérce
Képernyőre a kép tényleges pixelszáma számít, nem a DPI. Egy 1920×1080-as kép minden Full HD kijelzőt kitölt, akármi van a fájl fejlécébe írva — a böngésző ezt a számot figyelmen kívül hagyja. Retina/HiDPI kijelzőkre viszont érdemes kétszer akkora képet adni, hogy éles maradjon.
Nyomtatásban viszont a DPI dönt. Az ökölszabály 300 DPI a tényleges nyomtatási méreten — egy 10×15 cm-es fotóhoz tehát nagyjából 1200×1800 pixel kell. Ennél kevesebbnél a nyomat pixeles vagy életlen lesz; ezt a nyomdai specifikációk is megköveteli.
Mire figyelj?
- Ne nagyíts fel kis képet — a hiányzó pixeleket nem lehet utólag „odatalálni”, csak homályt kapsz.
- Vektor, ahol lehet — logó, ikon legyen vektoros, mert az felbontás-független.
- A nézési távolság számít — egy plakátnál a 300 DPI túlzás, 100–150 is elég.
Jó tudni — pár érdekesség
- A „72 DPI = web” mítosz a régi Mac-monitorokból maradt fenn — ma a böngésző a fájl DPI-jét teljesen figyelmen kívül hagyja.
- A megapixel csak a pixelek száma: egy 12 MP-es telefonkép simán elég egy A4-es, 300 DPI-s nyomathoz.
Összefoglaló — dióhéjban
Képernyőre a pixelszám számít (HiDPI-re kétszeres), nyomdába a 300 DPI a tényleges méreten. Felfelé nagyítani nem lehet veszteség nélkül, ezért a forrás legyen elég nagy — vagy eleve vektoros. A pontos nyomdai paramétereket a nyomdai specifikációk foglalja össze; egységes, minden méretben éles arculathoz pedig itt a grafikai tervezés.
